A szitu az, hogy konkrét receptem nincs, csak amolyan arányítósdi, ami a megértést szolgálja. De ebből aztán mindenki könnyedén kialakíthatja a saját kedvencét, vagy kedvenceit. Akár kiskanalas pontossággal...

Ha a mártás jó, akkor jó a vadas. Ha pediglen a mártás nagyon jó, akkor meg teljesen mindegy, hogy mit eszik mellé az ember, a végén úgy is azon kapja magát, hogy magában kanalazgatja a lábosból, ha nincs mivel tunkolni... És ez teljesen jól is van így.

Rajongok az ilyen egyszerű receptekért, amilyen ez a banános-zabos cuccmucc. Van egy alapfelvetés, amit aztán úgy variálhat-dúsíthat az ember, ahogy csak szeretné. Tulajdonképpen csak a képzelet szabhat határt, és egészen addig mókolhatunk vele, míg igazán ínyenc-falatkák kerülhetnek ki kezeink közül, akár az ünnepi asztalra. Ugyanakkor...